„A názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!" (Csel 3,6).
Figyeljétek meg Péter szavait, melyeket a templom kapujában ülő sántához intézett: „Jézus Krisztus nevében". Semmilyen más név, legkevésbé Péter saját neve nem hozhatott volna ilyen drámai eredményt. Hogy megvilágítsam ezt, egy egyszerű eseményt kívánok megemlíteni. Nemrégiben egyik munkatársam üzent nekem, hogy egy bizonyos összegre lenne szüksége. Miután elolvastam a levelét, elővettem, amit kért, és átadtam a küldöncnek. Helyesen tettem? Igen, természetesen. A levélen ugyanis ott szerepelt barátom aláírása, és ez nekem elég volt. Vagy talán a küldönc nevét, életkorát, foglalkozását, születési helyét kellett volna megkérdeznem, és aztán útjára bocsátanom, ha kifogásaim merülnének fel vele kapcsolatban? Semmiképpen nem, hiszen ő csak a barátom nevében jött, akinek a nevét tiszteletben tartottam.
Isten nem ránk, földi emberekre, hanem az Ő Fiára néz. Ő pedig a dicsőségben van, és Ő becsben tartja Fia nevét. Minden ami azon a napon történt, Jézus Krisztus neve hatására ment végbe, és Péterék csak egyetlen dologban különböztek a többi embertől: jogosultak voltak ennek a névnek a felhasználására.