„Ó, te szegény, szélvésztől hányt, vigasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafírokra alapítalak" (Ézs 54,11).
Az arany mellett találunk drágaköveket is az Édenkertben, csakúgy mint az Új Jeruzsálemben (1Móz 2,12; Jel 21,19). A drágakövek nem egy nap alatt keletkeznek. Kialakulásukban az idő fontos tényező. Hosszú folyamattal munkálják a föld belsejében lévő tüzek, majd az ügyes csiszolás tovább fokozza szépségüket. Szellemi értelemben ez olyan értéket jelent, amit az isteni türelem munkál ki benned és bennem. Az értékes dolgok sokba kerülnek. Akik nem hajlandók fizetni, sohasem jutnak hozzá. A kegyelem ingyen van; de a drágaköveket csak magas áron lehet megvásárolni. Sokszor talán így kiáltunk fel: „Ez túlságosan sokba kerül!" Mégis, Ővele menni tűzön-vízen keresztül, ez fölöttébb becses dolog. Isten világosságában sok minden magától megsemmisül, nem is kell a tűzre várni. Az igazi érték kiállja Isten időpróbáját.