„Boldogok, akik megmossák ruháikat, hogy joguk legyen az élet fájához" (Jel 22,14).
Ádám nem gyilkosság elkövetésével engedte be a bűnt a világba, az csak később következett. Úgy bocsátotta be a bűnt, hogy szabadon választott két fa között. Az egyik neve Élet volt, míg a másik azt a hatalmat kínálta neki, hogy ő maga dönthessen erkölcsi kérdésekben. Ádám szándékosan és megfontoltan fordult az utóbbi felé, mert belső fejlődését úgy képzelte el, hogy majd egyedül fog járni, Istentől teljesen függetlenül. Ha tehát Isten a maga dicsőségére olyan embereket tart meg, akik alkalmas eszközei lesznek a világban tervei véghezvitelére, akkor ennek a népnek az élete - sőt még a lélegzetvétele is - tőle fog függni. Ő lesz számukra az „Élet fája".