„Aki Isten elé akar járulni, hinnie kell, hogy 'van Isten', és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik" (Zsid 11,6).
Az igazi hit alapján három tényt sorolhatunk fel: Ő képes segíteni (Mt 9,28), Ő akar segíteni (Mt 8,2) és végül a tény, melyről az Ige szól: Ő van. Jegyezzétek meg, ez utóbbi hitigazságon nem Isten létének valamilyen bizonytalan elhívését értem. Azt a bizonyosságot értem, hogy Ő élő, jelenlévő és tevékeny.
Tegyük fel, egy bűnöst Krisztus felé irányítottál. Miután imádkoztatok együtt, megkérdezed tőle, hol áll most. Ha azt feleli, hogy Isten megmentheti őt, megelégszel a válasszal? Ha még tovább megy azt állítva, hogy Isten meg akarja őt menteni, az már elég? Nem, te nem leszel elégedett, csak ha ő kifejezi meggyőződését, hogy Isten már megmentette őt, és Isten az ő Megváltója. Azzal nem sokra megyünk, hogy „Isten meg tudja tenni", sem hogy meg „akarja", ha elhagyjuk a legfontosabbat; hogy „Ő van"! Mert hatalma és könyörülete önmagában véve még csak a reménységet keltheti fel bennünk. Hitünk csak azon nyugszik meg, amit Ő most cselekszik. Ne állítsd, hogy hited van, míg nem szóltál így: „Én vagyok... nekem van... mert Isten van!"
Mt 9.28 Amikor bement a házba, odamentek hozzá a vakok, Jézus pedig azt kérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy én ezt meg tudom tenni? Azok azt mondták neki: Igen, Uram.
Mt 8.2 És odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.