„Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár" (Mt 26,39).
Mivel az Úr Jézus azért jött, hogy Isten akaratát cselekedje, különösnek tűnhet ez az imádsága. Szavai azonban fontos megkülönböztetést hoznak világosságra. Eszerint lehetséges volt a pohár eltávolításáért könyörögnie, míg az természetesen elképzelhetetlen volt, hogy az Atya akaratának cselekvése alól kérjen felmentést. A pohár úgyszólván másodrendű Isten akaratához képest. A pohár képviseli azt a dolgot - ebben az esetben a kereszthalált -, melyen keresztül az isteni akarat kifejezésre jut. Az Úr Jézust nem maga a szenvedés foglalkoztatta, hanem az a terv és akarat, amit betöltött. Nem azért itta ki a poharat, mert az pohár volt, hanem mert ez volt az Atya akarata.
Az Úr Jézus számára „a pohár" olyasmi volt, amitől visszariadt. A veszély számunkra többnyire olyasmi, amibe belekapaszkodhatunk, aminek köze van Isten velünk kapcsolatos tervéhez. Mégse magához a pohárhoz ragaszkodjunk, akkor sem, ha isteni útmutatásunk van. Elsősorban nem ez kötelez minket, hanem Atyánk jelenlegi akarata.
A pohár nem az
A pohár nem a kereszthalálról szólt (hiszen tudta, hogy ezért jött, a vér, a halál szükséges a megváltáshoz), hanem az elszakadás az Atyától. Ez nem szükséges része a megváltásnak. Elszakadva (eddig) soha nem volt, mindig egyek voltak.