„Dicsőítsétek az Istent a ti testetekben" (1Kor 6,20).
Több száz sátor alkotta Izrael táborát, de az egyik egészen más volt, mint a többi. A közönséges sátrakban az ember azt tehette, ami neki tetszett, ehetett vagy böjtölhetett, dolgozhatott vagy pihenhetett; lehetett vidám vagy komoly, zajos vagy csendes. De az a másik sátor félelmet keltett és tiszteletet parancsolt. Amint az ember ahhoz közeledett, önkéntelenül is óvatosan járt, és amikor ott állt előtte, áhítatos csendben fejet hajtott. Mi volt olyan különleges ebben a sátorban? Külsőleg közönséges anyagból készült, de belül az élő Isten volt jelen! „Tudjátok-e, hogy a ti testetek a Szent Szellem temploma?" Megvilágosodott már előttünk az az ünnepélyes tény, hogy az újjászületéskor maga Isten tette a szívünket az Ő lakóhelyévé?