„Megáll az Istennek erős fundamentuma, amelynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit" (2Tim 2,19).
Az emberek eltávolodhatnak: Figellus és Hermogenes, Himenéus és Filétus, igen, egész Ázsia hűtlennek bizonyulhat az Úrhoz. Mi pedig körülnézünk, és azt kérdezzük, kire lehet egyáltalán még számítani? Amikor sokan elveszítik a hitüket, és engednek a világ csábításainak, könnyen zavarba jöhet az ember. Ha Isten gyermekeinek a hite így megváltozhat, van-e egyáltalán valami állandó? De gondoljuk csak meg, nem történt-e meg már mindegyikünkkel, hogy cserbenhagytuk az Urat? Óvakodjunk attól, hogy kijelentsük, ismerjük az emberi természetet. Csupán Isten rendelkezik ezzel a tudással. Mit mond erről a Szent Szellem? Ismeri az Úr az övéit. Mi tévedhetünk, de Isten nem téved soha. Az emberek okozhatnak csalódást, Ő nem. Ez az, ami szilárd és változhatatlan: „Ismeri az Úr az övéit."