„Hát az Isten nem áll-e bosszút az Ő választottaiért, akik őhozzá kiáltanak éjjel és nappal?" (Lk 18,7).
Tegyük fel, hogy egy ember valahogy beférkőzik a házadba és engedélyed nélkül elfoglalja. Mit teszel ebben az esetben? Elmész az illetékes hatósághoz, és ott az ország törvényeit figyelembe véve döntés születik a betolakodóval kapcsolatban. Visszatérhetsz a határozattal, és kiteheted őt. Még szerencsésnek mondhatja magát, ha nem bilincsben kell távoznia. Ugyanez a helyzet itt a világban. Isten jogszabálya kimondta az ítéletet a világ törvénytelen bitorlója felett. Neki távoznia kell! Mit számít, hogy Isten királyi uralmának törvénye idegen a Sátánnak. A Golgota kivívta ennek a királyságnak az erejét mindenek felett. Krisztus győzelme a keresztfán megdöntötte a Sátán jogi helyzetét. Most már a Gyülekezet feladata a másik törvény megvalósítása, Istenhez kiáltani, mint az özvegyasszony a példázatban: „Állj bosszút az én ellenségemen!" A Gyülekezet meg fogja kapni a parancsot, hogy megfossza uralmától, és elűzze a Gonoszt. Isten erre a kiáltásra vár.