„Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük megtisztult a gonosz lelkiismerettől" (Zsid 10,22).
Milyen más alapon léphetnénk be a szentélybe, mint Krisztus drága véréért? Magamtól is kérdezem, vajon valóban a vérre hivatkozva keresem az utat Isten színe elé, vagy esetleg valamilyen más alapon? Mit értek azon, hogy a „vér alapján"? Egyszerűen azt, hogy felismerem a bűneimet, megvallom, hogy megtisztulásra van szükségem, és az Úr Jézus bevégzett munkája alapján járulok Isten elé. Az Ő érdemét megragadva, és nem saját teljesítményeimet mutogatva közeledem Istenhez. Sohasem azon az alapon például, hogy ma különösen szíves vagy türelmes voltam, avagy valamit tettem az Úrért.
Talán tévedek, de attól tartok, sokan közülünk így gondolkoznak: „Ma egy kicsit gondosabb voltam; ma egy kicsit jobban végeztem a dolgaimat; tehát ma nagyobb eséllyel közeledhetek Istenhez és hatásosabban imádkozhatok!" Nem, nem, nem! A tiszta lelkiismeret sohasem épülhet saját teljesítményeinkre, hanem egyes-egyedül arra az engesztelő áldozatra, amit az Úr Jézus végzett vére kiontása árán.