„Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája" (Zsolt 132,8).
Salamon templomában minden újonnan épült - kivéve a frigyládát. Új volt az oltár, a medence vagy a réz tenger, a kárpitok, az asztalok, a gyertyatartók és egyebek. Sőt minden nagyvonalúbban is készült, mint a sátorban. Több volt a medence, a gyertyatartó, és az egész építmény nagyobb kiterjedésű lett. Csupán a frigyláda maradt ugyanaz.
A szent sátor Isten jelenlétét jelképezte zarándok népe között a pusztában. A sokkal nagyobb templom is ugyanezt jelképezte a rendezett királyságban élő népe között. Az eljövendő királyságban bizonyára jobban meg fogjuk becsülni Krisztus áldozatát, mint most, és fogékonyabbak leszünk a Szent Szellem kiteljesedésére is. A változatlan frigyláda viszont arra emlékeztet, hogy Isten bizonyságtétele Fia személyéről örökké ugyanaz marad, nem lehet bővíteni vagy jobban kidolgozni. Istenről és munkájáról növekedhet az ismeretünk, Ő maga azonban nem változik.