„Az az angyal, aki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket" (1Móz 48,16).
Izsák és Jákob keresztyén tapasztalatunk tárgyilagos és egyéni oldalát ábrázolják ki. Izsák a szabad kegyelem típusa, aki mindent csak úgy kapott. Jákob viszont semmit sem másoktól kapott. Jellemét a fegyelmezés alakította, és közben keményen kellett dolgoznia, küszködnie. Mindketten prófétai módon áldották meg fiaikat, de mennyire különböztek egymástól próféciáik! Izsák maga sem értette, mit tesz. Az Ézsaunak szánt áldást Jákob kapta és fordítva. Mikor azonban József tiltakozott, hogy apja téved, Jákob így válaszolt: „Tudom fiam, tudom." Mindkét fiút nevén szólította, és közben pontosan látta a jövőjüket. Ő már tudta, mit jelent Isten megváltó munkájára várni.