„A nap felkelt rajta, amint elment Péniél mellett, ő pedig sántított a csípőjére" (1Móz 32,31).
Itt, Pénielben, szemtől-szemben Istennel Jákob új nevet kapott és Izrael lett. Az elbeszélés azonban a továbbiakban is Jákobnak nevezi őt! Ennek is jelentősége van! Az az igazság, hogy egyetlen éjszaka alatt senki sem képes megváltozni. Maga Jákob sem volt tudatában a nagy változásnak. Csak abban volt biztos, hogy találkozott Istennel és most állandóan sántít.
Jogosan használjuk fel a Szentírást saját élményeink magyarázására, különösen ha rendkívüli módon találkozunk Istennel. De óvakodjunk attól, hogy erre valamiféle képzelt tökéletességet építsünk fel. Isten Igéje szilárdan ragaszkodik a tényekhez, mert a hamis elbizakodottságnál semmi sem gátolja jobban a szellemi növekedést. Jákob számára Péniél nem a tökéletesség elérését jelentette, hanem csak kezdete volt valaminek: Isten megújító és átalakító munkálkodásának. „És a nap felkelt rajta."