„És ül mint ötvös vagy ezüst-tisztogató, és megtisztítja Lévi fiait, és fényessé teszi őket, mint aranyat vagy ezüstöt" (Mal 3,3).
Mit értékelünk olyan napokon, amikor minden értékrend felborul: az emberi okosság és a világi erőforrások salakját, vagy Krisztus megváltó munkájának isteni eredetű aranyát, ezüstjét? Sok minden olcsóvá vált a mai keresztyénségben, de az igazi szellemi értékeknek nincs könnyű, rövid úton megszerezhető változatuk. Igehirdetés, imádság, bizonyságtétel: látszólag nem nagy dolgok, de hogy valóban értékessé váljanak, meg kell fizetnünk az árat években, véres szenvedésben és isteni fegyelemben. Isten „tisztességre való edénye" a Szent Szellem tanítására váró ember, aki azt sem szégyelli, hogy nem tud mindent. Mert el fog jönni a nap, amikor a dolgok megpróbáltatnak, és előtűnik igazi tartalmuk. A hitehagyás és zűrzavar órájában csak az az igehirdetés számít, melyben az emberek megláthatják az Urat. Ilyenkor pontosan megérzik, hogy az Ige hirdetőjét már megragadta Isten, és amiről beszél, neki is valóság. Ami őt magát nem érintette elég mélyen, az alkalmatlan arra, hogy másokat megragadjon. (egy kis történet)