„Nem tudjátok-e, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Szelleme lakozik bennetek?" (1Kor 3,16).
Ezt a kijelentést a bennük lakozó Szent Szellemről azért adta Pál a korintusi gyülekezetnek, hogy testies állapotukból kigyógyuljanak. Hozzánk hasonlóan nekik is arra volt szükségük, hogy megragadják a Szent Szellem bennük lakozását. Sok ember számára ugyanis Isten Szent Szelleme nem kézzelfogható valóság. Úgy tekintik, mintha csupán egy jó irányba működő 'hatás' volna, nem több. A lelkiismeret és a Szent Szellem fogalmát többé-kevésbé valami dolognak képzeljük, amely segít számot adni rossz cselekedeteinkről, továbbá rámutat a jó cselekedetek lehetőségére. Hasonlóan a korintusiakhoz, nem az a bajunk, hogy híjával lennénk Isten adományának vagy a szívünkben lakozó Szent Szellemnek, hanem hogy még nem ébredtünk rá jelenlétének valóságára. Így elmulasztjuk azt, hogy elismerjük a Szellem szentségét, aki szívünkben lakozik.