„Áldalak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy" (Zsolt 52,11).
A legnehezebb próba az idő próbája. Csak ha megtanulunk várni Istenre, akkor tudjuk felismerni, hogy ami történik velünk, az valóban az Ő munkája-e. Miután Ábrahám tíz éven keresztül várta Istentől a fiúgyermeket, úgy gondolta nem várhat tovább. Tudta, hogy Isten örököst szándékozik neki adni, így hát szerzett egyet, Izmaelt. A kiindulópont volt helytelen, nem Ábrahám indítéka. Úgy érezte, nyolcvanhat évesen még képes gyermeket nemzeni.
Ezután ismét hosszas várakozás következett, míg Ábrahám százéves lett, és teste már mintegy elhalt (Róm 4,19). De tetszett Istennek, hogy éppen egy ilyen önmagában tehetetlen emberrel közölje kegyelmét, és adja neki Izsákot. Egyedül Isten cselekedte ezt, érdemes volt rá várni. Többet ér Istennek egyetlen, rajtunk keresztül elvégzett munkája, mint saját erőlködésünk egy életen át.