„Elragadtattam Szellemben az Úr napján" (Jel 1,10).
Ki alkalmas az Apokalipszis (Jelenések könyve) tanulmányozására? A feleletet János történetében találjuk meg. Első látomása nem eseményekre, hanem magára Jézus Krisztusra vonatkozott. János, aki egykor Jézus kebelén nyugodott, olyan látást kellett, hogy kapjon 'örökkévaló Urától', ami a porba sújtotta. Csak ezután tekinthetett bele az „eljövendő dolgokba". Senki sem alkalmas az elkövetkezendők tanulmányozására, csak aki előzőleg meglátta azt, amit itt János látott. Nem vagyunk felkészítve a harcra addig, amíg nem láttuk meg így Jézus Krisztust.
Azelőtt János megismerte az Úr szeretetét, most pedig fenségét szemlélhette. Akkor irgalmas Megváltónak látta, most pedig dicsőséges királynak. Amíg nem láttuk Őt ily módon, és mint holtak nem roskadtunk lábaihoz, addig az eljövendő dolgok ismerete csupán kíváncsiságunkat ingerli és felfuvalkodottakká tesz, esetleg zavart vagy hitetlenséget támaszt. Ez a könyv az Úr harcát hirdeti és hadat üzen mindazoknak, akik uralmának ellenszegülnek. Az tehát a célja, hogy az Úr Jézust mint királyt mutassa meg nekünk a trónon. Csak ilyen látás teremt harcosokat.