„Minden szőlővesszőt, amely bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen" (Jn 15,2).
Manapság nagy divatja van annak, hogy a természeti ember lelkét különböző gyakorlatok, technikák segítségével kifejlesszék, abból a célból, hogy egyre függetlenebb, büszkébb, magabiztosabb és gyorsabb észjárású legyen. A mai nemzedék az olyan embert kedveli, aki ügyesen tud másokat kihasználni. Az ilyen ember aztán alkalmas eszközévé válik a Sátánnak, és szinte helyette végzi el munkáját.
Isten azonban szőlőművesként nyeseget téged és engem, hogy lelkünkben megakadályozza a fölösleges burjánzást. Egyrészt oda akar eljuttatni, hogy Szent Fia életéből éljünk, mely élet az újjászületéskor lett a miénk. Másrészt meggyengíti természetes erőforrásainkat, melyek Ádám bűnéhez is vezettek. Naponta két leckét kell tanulnunk: Krisztus életének kell növekedni bennem és meggátolni, sőt szüntelenül halálba adni a másikat, a természeti embert. Így a világ szemében gyakran gyenge és tanulatlan embereknek látszunk, akiknek sokszor be kell ismerniük: „Én nem tudom, de Ő tudja, és ez nekem elég." Isten őrizzen meg bennünket a ma annyira elterjedt lelki gőgtől!