„Mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben" (2Kor 4,11).
Mit jelent ez? Egyszerűen azt, hogy én csak Istenre támaszkodva akarok cselekedni. Nem akarok megelégedni önmagammal. Nem akarok egyetlen lépést sem tenni örökölt erőmből. A tiltott gyümölccsel Ádám erőt nyert a cselekvésre, de ez egyedül a Sátánnak kedvezett. Ezt az erőt elveszíti az ember, amikor megismeri az Urat. Ettől kezdve a Másik életéből élünk, és mindent tőle kapunk.
Ó, barátaim, azt hiszem mindannyian tisztában vagyunk korlátozott és függő voltunkkal, sokszor mégsem remegünk önmagunk miatt. Esetleg bizonyos udvariassággal ezt mondjuk Istennek: „Ha te nem akarod ezt a dolgot Uram, nem vagyok képes megtenni!" Valójában azonban biztosak vagyunk benne, hogy szépen megoldjuk magunk is. Gyakran előfordul, hogy határozunk, cselekszünk, erőt fejtünk ki - elkülönülve Őtőle. Krisztus, akit nyilvánvalóvá kellene tennünk, túlságosan kicsi, mert saját énünk túlságosan nagy. Isten bocsásson meg nekünk!