„Némelyek pedig felháborodtak maguk között és azt mondták: Mire való az olajnak ez a tékozlása?" (Mk 14,4).
Tékozlás volt ez? Tékozolni annyit jelent, hogy a szükségesnél többet adni. Ha egy forint elég lenne, de te mégis tizet adsz, akkor tékozolsz. Ha egy munka elvégzéséhez elég három nap, de te öt napot vagy akár egy hetet pazarolsz arra, ez tékozlás. Tékozolni annyit tesz, mint túl sokat adni valami csekélységért. Ha valaki többet kap, mint amennyit érdemel, az is tékozlás. Még a tizenkét tanítvány is túlzásnak találta az asszony áldozatát. Júdás számára - aki sohasem nevezte Jézust Úrnak -, minden Jézus Krisztusnak adott áldozat pazarlásnak minősült. Pontosan úgy, mint mai világunkban, ahol tékozlás az, ha magunkat Isten szolgálatára szánjuk oda. De ha egyszer már megnyílt a szemünk és megláttuk, kicsoda valójában Jézus Krisztus, akkor semmi sem lesz túl nagy vagy túl sok, amit Őreá „tékozolhatunk".
Mk 14. 3 Amikor pedig Betániában a leprás Simon házánál volt, és asztalhoz telepedett, egy asszony ment oda, akinél alabástromedény volt, valódi és igen drága nárdusolajjal, és feltörve az alabástromedényt Jézus fejére öntötte. 4 Némelyek pedig bosszankodtak magukban, és azt mondták: Mire való a kenetnek ez a pazarlása?