„Mert mi vagyunk a körülmetélés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk" (Fil 3,3).
A körülmetélés olyan jel volt, amely megkülönböztette a zsidót az emberiség többi részétől. Milyen jele van keresztyén életünknek az emberek előtt, ami ennek megfelelne? A könyörületesség, a tudás, az őszinteség vagy talán a buzgóság? Ezek másokból sem hiányoznak talán. Egyik sem Isten népének kizárólagos sajátossága. Van azonban valami, ami Isten népének tulajdona: az önbizalom szemmel látható hiánya. Isten gyermekeinek testben való bizakodása semmivé foszlott, bizalmukat egyedül Istenbe vetik. Találkoztam olyan keresztyénekkel, akik csalhatatlanok Isten akaratában, és soha nem látják be esetleges tévedésüket. Ezekből az emberekből hiányzik a „szellemi" körülmetélkedés legfőbb jele: az, hogy 'nem bizakodnak a (hús)testben'. A szellemi ember alázatban jár, és abban a tudatban, hogy esetleg tévedhet. Ismeri ezt a mondást: Boldogok, akik be merik ismerni tévedéseiket!