„Imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki látja, amit titkon tettél, megfizet neked nyilván" (Mt 6,6).
Nem szükséges azon gondolkoznunk, milyen eszközökkel hívhatnánk fel munkánkra mások figyelmét. Isten mindenható gondviselése hordozza ezt helyettünk. Talán bízunk Istenben, hogy Ő gondoskodik megélhetésünkről, de miért kell ezt mindenkinek megtudnia? Számomra visszataszító az, amikor Isten szolgái kihangsúlyozzák, hogy ők hitből élnek. Valóban hiszünk Isten uralmában és gondviselésében? Ha igen, úgy abban is bízhatunk, hogy Ő közli szükségleteinket szentjeivel anélkül is, hogy mi azt közzétennénk. Látva életmódunkat hadd jussanak arra a következtetésre az emberek, hogy valami magánjövedelmünk van. Még ha vissza is tartják emiatt adományaikat, azzal sem kell törődnünk. Azt tanácsolom fiatalabb testvéreimnek, hogy ne csupán személyes szükségleteik, hanem Istenbe vetett hitük felett is csendesedjenek el! Így annál jobban tehetnek majd bizonyságot. Minél nagyobb valakinek a hite, annál kevesebbet beszél róla.