„Ő majd megmondja neked, mit cselekedjél" (Ruth 3,4).
Izrael igyekezett megőrizni családi örökségét Józsué napjaitól egészen Krisztus érkezéséig. Ezért az elidegenített birtokokat minden ötvenéves évfordulókor vissza kellett adni. A birtoklás folytonossága azonban akkor volt csak biztosított, ha az eredeti birtokos örökösökkel rendelkezett. Ezért törvénnyé tették, hogy ha egy férfi fiak nélkül halt meg, özvegyet hagyva hátra, egy közeli rokon a családfa folytatása érdekében köteles legyen őt feleségül venni. Naomi özvegy és túlságosan idős volt gyermekek világrahozatalához, ami helyzetét ugyancsak megnehezítette. Hogyan lehetett tehát elhunyt férjének örökségét helyreállítani? Menye, Ruth bár hajlandó lett volna erre, Naomi hazájában idegennek számított. Csupán az idős Boáz volt elég közeli rokon ahhoz, hogy segíthessen. De vajon megvált-e Boáz egy idegent? Mert Ruthnak nemcsak arra volt szüksége, hogy földjeit megvásárolják, hanem hogy valaki feleségül vegye. Tehát fel kellett „ajánlania magát" Boáznak.
Ha nem ajánljuk fel magunkat Istennek, akkor a megváltás meddő, üres dolog marad. Boáz méltán dicsérte meg Ruthot, aki Isten törvényének betöltése érdekében elfordult a fiatalabb férfiak vonzerejétől. Ha utódaira tekintünk, láthatjuk milyen gazdagon jutalmazta meg őt ezért az Úr. Aki odaszenteli magát Istennek, mindig bőséges jutalmát veszi.
(Ruth Dávid király dédanyja)