„Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az" (2Kor 1,21).
Maga Isten helyezett minket Krisztusba. A sorsunk tehát szoros kapcsolatban van az övével. Amikor a kínai falvakban prédikálok, egészen egyszerű magyarázó képeket kell alkalmaznom. Egyszer kezembe vettem egy kis könyvet és belehelyeztem egy darab papírt. „No most - mondtam -, nézzétek meg figyelmesen, fogom ezt a papírt, mely független ettől a könyvtől. De mivel pillanatnyilag nem tudom másra használni, beteszem a könyvbe. Most aztán csinálok valamit a könyvvel. Elküldöm Sanghaiba. Nem a papírt adom fel, de a papír benne van a könyvben. Hol lesz tehát a papír? Lehetséges-e az, hogy a könyv eljut Sanghaiba, a papír pedig itt marad? Lehet-e a papírnak külön sorsa, a könyvtől elválasztva? Nem, ahova a könyv megy, oda megy a papír is. Ha a könyvet a folyóba ejtem, oda kerül a papír is. Ha gyorsan kiveszem onnan, a papír is megmenekül. Bármi történjék a könyvvel, ugyanazon megy keresztül a papír is, hiszen még mindig benne van a könyvben." Ilyen az, amikor Krisztusban vagyunk. Azt jelenti, hogy mindabban, amit Ő végigküzdött, azonosulunk vele. Őt keresztre feszítették. Arra kell kérnem Istent, hogy engem is feszítsen keresztre? Soha! Hiszen Megváltóm sorsa az enyém is lett!