„Mikor Ábrahám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent az Úr Ábrahámnak és mondta neki: Én a mindenható Isten vagyok, járj énelőttem és légy tökéletes" (1Móz 17,1).
Isten ezt nem az erős Ábrahámnak mondotta, aki Izmáelben fiút tudott felmutatni. Ő megvárta, míg szolgája egészen tehetetlenné vált, és még ha akarta volna sem lett volna képes ezt megismételni. Ekkor, és csak ekkor lépett oda hozzá Isten, hogy mint Mindenható Isten jelentse ki magát.
Semmi sem utal arra, hogy Ábrahám megbánta volna korábbi tettét. Sőt inkább úgy látszott, Izmáel mind drágább lesz számára. Miért nem ismerte be tévedését? Hát nem vágyódott Isten után? Ha nem, akkor azt mondhatjuk, hogy emberi fogalmak szerint nem volt sok reménység számára. A reménység azonban nem attól függött, hogy ő kereste-e Istent, sokkal inkább attól, hogy Istennek volt szüksége őrá. Ő még mindig munkálkodott szolgájában. Nem mondott le róla.
„Tanuld meg, hogy én mindenható vagyok" - mondta Isten - és azután járj ennek az ismeretnek a világosságában. Mert a „légy tökéletes" többek között azt jelenti, hogy „légy tökéletes a gyengeségben!" Engedd, hogy a mindenható Isten végezzen el mindent!