„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek" (Jn 14,27).
Nem egyszerűen csak békességről van itt" szó, hanem az Ő békességéről. Nem csak általában ad nekem békességet, hanem az „Isten békességét" adja. Az Ő mély és zavartalan békessége fogja betölteni a szívünket (Fil 4,7). Amikor rosszul mennek a dolgok, összezavarodunk. De legyünk tisztában azzal, hogy Isten tervei színhelyévé választotta ezt a világot, középpontjává annak, amit tenni kíván. Határozott szándéka volt, amit a Sátán meg akart akadályozni. De mindennek ellenére (ezeknek a dolgoknak a jelentőségét nem gondoljuk át eléggé), Isten meg nem zavarható békességben várakozik, nem riadva vissza attól, ha ez akár még ezer esztendeig is eltart. Ebből a békességből kaphatunk mi is.
Pál azt mondja, hogy Isten békessége olyan legyen a szívemnek, mint a helyőrség. Ha valaki be akar oda hatolni, annak először ezt a védőőrizetet kell legyőznie. Így hát merek az Isten békességében élni, mert az a békesség, amely megtartja Őt, megőriz engem is.
Fil. 4.7 és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.