„Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül" (Jel 14,4).
Szülőföldem Fukien, narancsáról híres. Mondhatom (bár kétségtelenül elfogult vagyok), nincs párja a világon. Ha a narancsévad kezdetén szétnézel a dombokon, mindenhol zöldellő ligeteket látsz. De ha alaposabban körbetekintesz, észreveszed, hogy elszórtan itt is, ott is feltűnnek az aranyszínű narancsok. Az arany pettyek gyönyörű látványt nyújtanak a sötétzöld fák között. Később, amikor az egész termés beérik, a ligetek végig aranyba borulnak, most azonban csak az első zsengék begyűjtésén a sor. Gondos kézzel kell ezeket szedni, viszont a legmagasabb piaci áron - gyakran háromszor annyiért, mint szüretkor -, értékesíthetők. Egészen bizonyosan minden keresztyén ember eléri egyszer az érettség idejét. De a Bárány a zsengéket keresi, hogy rendelkezésére álljanak, amikor majd eljön az Ő órája.